2012. augusztus 8., szerda

A szennyes Óperencián túl....


Hol volt, hol nem volt még a perzselő, szennyes Óperenciás tengeren is túl, hol a kurta farkú malac is izzad, ott élt éldegélt a klímaváltozás.
Ki ez a titokzatos klímaváltozás? Ez a jelenség vagy itt mesémben nevezhetjük lénynek, tehát, ezt a lényt az emberek hozták létre, bár igazából maga a mennyekben élő. Az emberek nagyon önzően viselkedtek évtizedeken át. Csak azt nézték, hogy most nekik épp mire van szükségük és nem gondoltak az őket körülvevő környezetre. Fent a magasságos nagyon megharagudott a Földön élő emberekre, így, mint ahogyan a mondás is mondja: „Isten nem ver bottal!”, a felhők közül leküldte büntetésből a klímaváltozást. Tudnotok kell, hogy ez a klímaváltozás, párdon, Ő nagyon hangulat lényecske ám. Van egy jó nagy barna ballonkabátja, amibe összegyűjtötte az össze időjárást és kísérőiket. Csak hogy említsek egy párat: a szelet, a napot, az esőt, a havat, a villámokat, sőt még a tavakat, tengereket és folyókat is magához gyűjtötte.
Mint korábban már említettem, a klímaváltozás egy igen szeszélyes lény. Ha rossz kedve van, mert, mondjuk az emberek hanyagsága feldühíti, nem is nézi merre és hova, előveszi nagy barna ballonkabátjából a villámokat, a szelet és a vizeket és nagy pusztító viharokat küld falvakra, városokra. Függetlenül attól, hogy épp tél, tavasz, nyár vagy ősz tombolna.
De van, mikor csak elszomorítja, az, amit lát. Mikor esőerdők pusztulnak, mikor majom családok kénytelenek odébb állni, mert otthonuk elpusztult az emberek targoncái által. Ekkor kabátjából eső úrfit húzza elő és nagy keserves bömbölés közepette több napon keresztül ráküldi a nagy városokra, elárasztva ezzel a településeket.
De van mikor jóságot és boldogságot lát, a jó szándékot, mikor új fa kerül egy termékeny talajba, mikor állatok foglalják vissza otthonukat vagy mikor kóbor kutya talál új és szerető otthonra. Ekkor a melegséget árasztó napot veszi elő és árasztja vele jó szándékát. Viszont néha visszafelé sül el ez a szándéka, mert már nincs fa, ami árnyékot nyújtana az embereknek a hőségben, mert már nincsenek kristály tisztán ragyogó vizek, mert már az ivóvíz is szennyvízzé alakult és ekkor a meleggel rosszat tesz. Emberek halnak szomjan, ájulnak el, hőgutát kapnak, kiszáradt medrekben „pancsikolnak”, egymás ellen fordul két jó barát egy csepp vízét… Vajon miért lehetséges ez?- kérdezi szomorúan a klímaváltozás, hisz ő csak jót akart tenni a napsugarainak árasztásával.
Az ember maga az, aki tudhatja a választ. Ő, ki ezt tette a Földdel, aki esőerdőket pusztít bevásárló szatyrokért, állatokat öl holmi asztali díszekért, vizeket szennyez nagy cégekért, ivóvizeket vegyszerezik. Mindez miért? Hát kérdezd meg az embert…


Lakatos Ágnes (11 éves) meséje

Ágnes, köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése